Bármilyen rosszul esik is, hogy oktató hangot használjak, ezúttal nem térhetek ki előle és meg kell mondanom, a meghalást tudomásom szerint éppen úgy mindenkinek magának kell csinálnia, mint ahogy magának kell álmodnia, varázsolnia, szerelmesnek lennie és kísérteteket látnia. Ez a szigorúan át nem ruházható dolgok közé tartozik. Ezen a ponton a kollektivizmus száz százalékban megbukik. Mint ahogy az individualizmus száz százalékban megbukik abban a pillanatban, amikor élek, vagyis máshoz szólok, amikor beszélek, gondolkozom, szeretek, vitatkozom, kérek, elfogadok, nevetek, haragszom.
Hamvas Béla: Haljatok meg csendesen (részlet)
Mauzóleum, szerk. Adamik Lajos – Jelenczki István – Sükösd Miklós,
Bölcsész Index Centrál Könyvek, 1987, 426.