Nótája csúf,
de nem sekély,
már bamba is,
a mélye mély.
A mélye mély,
mert mélybe vet,
készitgeti
a végemet.
Ép testemet
vetkőzteti,
hiába van,
nem kell neki.
Rohan, cikáz,
az idegen,
bőszen betör
s nem idegen.
Már várom is,
mihelyt kiállt,
ő benne most
lelkem kiált.
Halál-hivó
vérem gagyog,
nem ő a rossz,
én, én vagyok.
Kosztolányi Dezső: Száz sor a testi szenvedésről (részlet)