Mint régről fojtott irtózat
attól, ami zárt.
Miként az elemi paplan lett hirtelen
koporsó, akár a pánik,
gabalyodott a szájra, a lábon.
Belépsz, szellemszemmel a konyhád,
valami poharat veszel.
De átfolyik a torkán,
se bűne e földön, se ideje,
általpillant mindenen,
mint akinek itt kell
lennie, előhívatott, hogy legyen csoda.
Megjelent a Műút 2015050-es számában