Értelek

Elképzelem legelső éjszakánk. Világos délután, három körül. Te munkahelyről jössz, ebéd után. Akták hideg nyugalma leng körül. A kulcscsomó nehézkesen kerül elő a farmered hátsó zsebéből, tekinteted leszegve nyúlsz a zár után, talán még biztonságot ad.

Ha kérdezik, miért intesz nemet,
Te hallgass majd szelíden. Értelek.

Elképzelem legelső éjszakánk.
Világos délután, három körül.
Te munkahelyről jössz, ebéd után.
Akták hideg nyugalma leng körül.
A kulcscsomó nehézkesen kerül
elő a farmered hátsó zsebéből,
tekinteted leszegve nyúlsz a zár
után, talán még biztonságot ad.

Húsz perc talán. Vagy harminc. Úgy akartam.
A hátpihéid közt az oldatot,
a füstízt és a fényt ízlelte ajkam,
a szétdobált ruhák, hogy enni nem,
lábak, s kezek közt kapkodó tudat,
a testen túl nem volt már semmi sem,
magunk maradtunk veszni győztesek
e néhány percre ott, magunkba martan.

Húsz perce még az ágyban láttalak.
Belém meredsz, akár a nyél a vasba.
Hullámaink a mélybe rántanak.
Ölellek át, akár nyelét a vas.
A kinti létre ráborult tavasz
így önti szét a fényt az ágy körül,
lebegnek, úsznak könnyű porszemek —
az elpihenni csendes vágy örül.

Pár perce még az ágyban láttalak.
Közeljövőt teremt a képzelet.
A vágy elégül így, s mi rád ragad,
a bűntudat se sújt, e kényszered.
A délutánba számkivetve lenni,
hazudni mit se sejtő kapcsolatnak,
ma indokul talán elég is ennyi,
miért ne mondj igent saját magadnak.

Ha kérdezik miért intesz nemet,
Te hallgass csak szelíden. Értelek.

Részlet a Nőgyakorlat (kötésminták) című,
az Ünnepi Könyvhétre a Syllabux Kiadónál megjelenő verseskötetből