És mindhiába, nincs mód visszakéretőzni,
a nyers játék, a súlytalan rosszra kimért idő
letelt. És minden, a lövés előtti
emléke tovább öregszik — minden gyerekkorod,
minden változat — gyűrődik mélyen belül.
Mint a tengersziklapartját hullámmorajban,
felszínét túlélő ösztönnel simává kopod.
Balaskó Ákos: Sirályzuhanás (részlet)
B. A.: A gépház üzen, Magvető, 2014, 85.