Répásmegyer 2000: Natasa (4)

A jegesmedvés sorozatnak közben vége lett, az ajánló szerint egy olyan film következett, amiből a nézők egy különleges border collie-t ismerhetnek meg, aki traktort tud vezetni. A kutya a volán mögött gubbasztott, és szörnyen ágrólszakadtnak tűnt. Natasát egyre jobban zavarta az előszobából beszűrődő lámpafény. Eszébe jutott, hogy milyen rég gyújtott rá utoljára. Még délután a munkaügyi központ előtt.

Közben beköszöntött a tél. Az irodában alig működött a fűtés, kabátban ültek a gép előtt. Ha munka után hazaért, órákig tartott, amíg felmelegedett. Pokrócokat tekert maga köré, legalább hármat, a vállára egy negyediket terített. Így bebábozódva hevert az anyja mellett a fotelben az örökké besötétített nagyszobában. Az anyja rendszerint este sem gyújtott kislámpát, igaz, a tévé folyamatosan be volt kapcsolva. Szinte kizárólag ismeretterjesztő filmeket néztek, és azt sem bánták, hogy a csatorna sok ismétlést adott. Miközben történelemről, tudományról és az állatvilágról tanult, Natasa időnként eljátszott a gondolattal, hogy odaül az előszobai telefonasztalkához, felveszi a kagylót, és tárcsáz. Hogy megtehetné, ha akarná, jó érzéssel töltötte el.

— Emlékszel a szafarira? — kérdezte az anyja, miközben elefántok vonultak végig előttük a képernyőn. — Addig könyörögtél, amíg elvittünk szafarizni. Ez volt az érettségi ajándékod. Akkor még nagyon kevesen jutottak el oda. Nem volt egyszerű.
— Főleg kocsi meg útlevél nélkül — tette hozzá Natasa.
— Apád azt kérdezte, hogy miért nem elég a helyi állatkert. Te azt válaszoltad, szabad állatokat akarsz látni — suttogta az anyja. — De ő nem értette.

Amikor valamivel később hómezők és jegesmedvék borították fehérbe a képernyőt, Natasa az anyjára nézett, és jól látta az arcán kétoldalt a könnycsíkok nyomát.

— Emlékszem, Gregus bácsit mindig leköpték a lámák — mondta Natasa, mire az anyja krákogva nevetett.
— Be fogják zárni a parkot — szólalt meg valamivel később. — Állítólag mindent elleptek a majmok. Majominvázió van évek óta.
— Tudod anyu, azok az állatok nem is szabadok — mondta Natasa. — Ma már bizonyított, hogy ez egy természetellenes környezet a számukra.

A kis kék telefon ekkor megszólalt. Talán azóta nem történt ilyen, hogy hazaköltözött. Natasát a telefoncsörgés régen boldog izgalommal töltötte el. Most ugyanezt érezte. Mégsem indult a telefonkészülék felé. Az anyja csodálkozva nézett rá.

— Nem tudom, ki lehet az — mondta Natasa, miközben a telefon még mindig csöngött. Végül az anyja mászott ki az ágyából, és imbolyogva az előszoba felé indult.
— Halló — mondta a kagylóba, majd rövid szünet után vékonyabb hangon szólalt meg újra. — Hogy milyen témában? — kérdezte, és amíg a vonal másik végén válaszoltak, hümmögött és bólogatott. Majd lefogta a kagylót, és Natasa felé suttogta: — Valami kérdőív! El fog tartani egy darabig!

A jegesmedvés sorozatnak közben vége lett, az ajánló szerint egy olyan film következett, amiből a nézők egy különleges border collie-t ismerhetnek meg, aki traktort tud vezetni. A kutya a volán mögött gubbasztott, és szörnyen ágrólszakadtnak tűnt. Natasát egyre jobban zavarta az előszobából beszűrődő lámpafény. Eszébe jutott, hogy milyen rég gyújtott rá utoljára. Még délután a munkaügyi központ előtt. Bár ezeken a téli estéken nem szokott dohányozni, de most kikászálódott a fotelből, kibontotta magát a pokrócokból, belebújt a csizmájába és felvette a kabátját.

— Lemegyek valami üdítőért — tátogta az anyja felé.
— De ugye nem fogsz cigizni? — tátogott vissza az anyja.
— Nem — rázta a fejét Natasa.

Amint kilépett a kapun, szájába vette a cigarettát, de még nem gyújtott rá. Nem mintha attól tartott volna, hogy az anyja kiles a francia erkélyen, és meglátja a felizzó parazsat, mégis úgy érezte, úgy van rendjén, ha legalább egy háztömbnyit odébb sétál. Pontosan egy háztömbnyivel odébb pillantotta meg a sarkon a bomberkabátos fiút. Háttal állt neki, mozdulatlanul. Az utcai lámpák sárgás fényben fürösztötték kopasz fejét és enyhén elálló füleit. Natasa lassan közeledett felé.

Talán nem is ő az, gondolta. Talán valaki más.

Két lépésre volt tőle, amikor a fiú dübörgő léptekkel elindult a másik irányba.

Követni azért nem fogom, gondolta Natasa, és a kabátzsebéből elővett egy doboz gyufát.