Gondolatborz

Ó, borzmama, gyermek Jézus! Nem, nem jön haza többé, nem, nem jön haza. Nem jön haza a várba, ott várta a néma tartományba’ a torz, trágár, marcangoló isten.

Ó, borzmama, gyermek Jézus!
Nem, nem jön haza többé, nem, nem jön haza.
Nem jön haza a várba, ott várta a néma tartományba’
a torz, trágár, marcangoló isten.
Csapdába csalta a fekete-ezüst sávos asszonyt,
a fiút, héricsek közé mami blú.
Sárga tengerbe, tőrbe, olyan csábos,
vadító, mint a halálos drog,
őrjítő, őrjöngő tavasz,
hiába várja, hiába várja őt többé a klán.
Várta őt a büdös isten, villámló bottal az oldalán,
ó, borzmama, gyermek Jézus!

A varázserdőből kocogtam a fiammal,
négy erős lábunkon, kikapartunk vele a klánnak
tizenhat tonna földet az öreg várból, ahol
anyám, dédanyám, szépanyám is született, mami blú.
Kocogtunk a ropogós Héricsen a magyar
nemzeti parkba, kukorica gyermekei,
nagy fiamnak, borztejet négy kicsi fiamnak.
Halálos tavaszból jöjj haza, vissza,
jöjj haza, vissza, de én nem jövök vissza többé,
ó, borzmama, gyermek Jézus,
többé nem jövök haza vissza.