Kitty is fölállt az asztalka mellől, s ahogy elment mellette, szeme összeakadt a Levinével. Egész lelkéből sajnálta; annál inkább, mert olyan boldogtalanság miatt szánta, amelynek maga volt az oka. „Ha meg tud bocsátani, bocsásson meg — mondta a pillantása —, olyan boldog vagyok.”
„Gyűlölök mindenkit, magát, magamat” — felelte Levin tekintete, s a kalapja után nyúlt.
Lev Tolsztoj: Anna Karenina I., Németh László fordítása
Szépirodalmi, 1960, 88–89.