Az Ünnepi Könyvhétre tervezzük megjelentetni a Műút-könyvek két új darabját — most az olvasó is hozzájárulhat ennek sikeréhez, ha előjegyzésével támogatja a kiadást.
Béki István Magatartás című kötete 2000, Nyerges Gábor Ádám Az elfelejtett ünnep című könyve 1950 forintos áron fizethető elő a szepmestersegek.alapitvany@gmail.com címre küldött, „Előfizetés” tárgyú e-mailben és a Szépmesterségek Alapítvány számlaszámára (11734004-20412245) átutalt előfizetési összeggel.
Béki István új, Magatartás című verseskötete jó tíz év munkáját foglalja össze — a szerző eme negyedik kötete összegzi az első három kötet nyelvi-poétikai tapasztalatait, lezárva egy hosszú alkotói periódust és megnyitva egy újabb, határozottabb és markánsabb megszólalásmóddal jellemezhető költői pályaszakaszt.
Béki költészete heroikus költészet, már alapállásában hangsúlyosan az, ahogyan visszatér régebbi poétikákhoz, sikeresen felújítva, újra érvényessé, használható téve a népi-szürrealisztikusnak nevezett megszólalásmódot (mely a nyolcvanas évek vége óta nemcsak hogy nem divatos, de egyenesen kerülendőnek nevezték az azóta uralkodó kánonok formálói) — mindenféle romantikus tévképzet, patetikus felhangok nélkül. Bár költői szerepfelfogása a vátesz-képhez közelít, ebben azonban nem a „(nép)vezérség” akarása, hanem az áldozatvállalás mutatkozik meg. A régi poétikákhoz való visszatéréssel a költészet eredeti, eredendő keretei és mágikus-szertartásos céljaihoz érkezik meg. Bár a szerző látszólag szemben áll a „korszellemmel”, radikális archaizmusa poétikai heroizmus.
A versekben a gondolati struktúrák válnak elsődleges szervezőelemmé: a népköltészeti hagyományt alapul véve és annak „formai egyszerűségét” jócskán meghaladva, illetve szemben a nálunk manapság oly divatos nyugat-európai poétikai rendszerekkel, nem prozódiai, hanem szigorú logikai struktúrák mentén szerveződnek, vagy pontosabban fogalmazva: szervezik meg önmagukat a versek. Jó részükben ugyanis a szöveg mintegy önmagát bontja ki: a nyitó mondatok alapvetően meghatározzák a további mondatok rendjét, a versegész szerkezetét, valamint zárttá is teszik azt, nem engednek más, járulékos vagy esetleges külső elemeket beépülni.
A kötet verseinek keretet adó Jelentés és Második jelentés című versek a besúgójelentések egyes formai elemeit ironikusan felhasználó, ám mindemellett szigorú önvizsgálatai fogják közre a meglehetősen bensőséges ön-vallomásokat, melyek épp ilyenként válhatnak nagyon is ismerőssé mindenki számára, s ezek jelzik a fentebb említett áldozat-szerep manifeszt működését is. Önjellemzésének-önelemzésének fontos momentumai a különböző alkotótársaknak és -elődöknek ajánlott vagy rájuk hivatkozó versei, miközben eme tisztelgések, hommage-ok olykor szinte „esszéversek”, kreatív interpretációk is.
A szerző önmagával, illetve a verseivel szemben tanúsított szigorát mutatja, hogy legutóbbi kötetének 2003-as megjelenése óta — bár a versanyag mennyiségileg többszörösen is meglett volna —, csak most rendezte kötetté az elmúlt tíz évben született verseinek egy részét. A Magatartás megjelenése nemcsak Béki István pályájának lehet fordulópontja, hanem a kortárs magyar irodalom számára is komoly nyereséget, gazdag hozadékot ígér.
A könyv Facebook-oldala: www.facebook.com/Magatartas
(fotó: Radics Dorottya)
Az elfelejtett ünnep (a 2010-es Helyi érzéstelenítés, a 2012-es Számvetésforgó és egy 2013-ban megjelent kisregény, a Sziránó után) Nyerges Gábor Ádám harmadik verseskötete. A könyv a szerző 2011 és 2013 között született verseiből ad szigorúan szerkesztett válogatást, mégsem tekinthető az első két kötet által reprezentált versvilág szoros értelemben vett folytatásának — ezúttal egy mind formai megoldásaiban, mind tartalmát tekintve szorosan összefüggő, mindkét korábbi könyvnél rövidebb-tömörebb, koncentráltabb kötetkompozíció állt össze.
A mű alapvetően négy részre tagolódik, három versciklusra, valamint az ezeken kívül, a kötetet nyitó és záró pozícióban álló két, egymással és a kötet címével is (melyet a nyitóverstől kölcsönöz) szoros tartalmi-tematikai összefüggésben álló, összekapcsolódó versre. Az 1-10-10-10-1 szerkezetű, tömör és szigorú szerkezetű könyv versei alapvetően az önként vállalt magány, avagy a társas létezés, az alapvető emberi kapcsolatok, viszonyulások lehetőségeit, valamint e kettő közötti tudatos választások kérdéseit járják körül a végesség felismerése és a boldogságkeresés vágya közötti feszültség fénytörésében.
A könyv három ciklusa, a Fegyelem, a Készenlét és a Rebbenés olyan állapot-megjelölések, amelyek inkább a versek hangulati beállítottságainak egy-egy stációja köré csoportosítják a szövegeket a tradicionálisabb, tartalmi alapú tematizálás helyett. A kötet számos vissza-visszatérő motívummal és a szövegek közötti párbeszédet életrehívó jelkép- és utalásrendszerrel dolgozik. Az afféle vezérmotívumnak is tekinthető ünnep a kötet lapjain nem annyira a szó elsődleges jelentésében, sokkal inkább valamiféle békés, boldog és legfőképp fenyegetettség nélküli, kvázi kegyelmi állapotként jelenik meg. „Lényegében a boldogságkeresés fáradhatatlan erőfeszítései választják el a boldogulástól” (részlet egy 2013-ban a szerzővel készült interjúból). Az elfelejtett ünnep „elfelejtett” mivolta is ezzel a gondolattal áll kapcsolatban, ahogy erre a kötet számos vershelye is utal, pl.: „Egyszer szerettem csak, de sokszor / meg nem, mikor lett volna kit, / s lemaradtam minden napról, / míg vártam inkább a holnapit.” (Nagyon féltem)
Az elfelejtett ünnep megjelenése fontos állomás lesz Nyerges Gábor Ádám költői pályáján, költészetének egyfajta egyszerűsödési, ám egyben (el)mélyülést is jelentő, korábbi munkáinál komolyabb témákat komolyabb és érettebb költői hangon feldolgozó állomásaként is.
A könyv Facebook-oldala: www.facebook.com/azelfelejtettunnep