Beatcore

én szeretem, ha megbolondul a szöveg. verbálisan basztam már kutyát, lovat, kecskét, és orálisan szüzet. nem hiszem, hogy bárki nálam, vagy bárkinél vagyok én bűnösebb

én szeretem, ha megbolondul
a szöveg. verbálisan basztam
már kutyát, lovat, kecskét,
és orálisan szüzet. nem hiszem,
hogy bárki nálam, vagy
bárkinél vagyok én bűnösebb.

a bűntudat egy nagy kalap,
és kalapál a földbe. a hardteknó
egy hőseposzban eltévedt
különhajó. nincs időm, te ribanc,
az eleve elrendelt szerelemre.
nem vagyunk senkinek való.

te ribanc, te ribanc, de gyönyörű
vagy. jó itt benned eltévedve,
tőled messze, ahol mint egy csaló,
úgy hull a hó: némán öldöklő
tű. megszúr, aztán lefolyik vele
rólam a szőr, a bőr, a hús, a só.

de én ölök és én vagyok zavart.
mondom is magamnak: te állat,
neked is csak a szarvad nagy,
csak a lefekvés előtti éhség,
csak a kiragasztott szárnyak
és ami még akad. tépőfogak.

a reggel kegyelmet ad, kávét,
de ez már nem ugyanaz, ami
régebb járt még, ez megviselt,
kövesedett felület, elhasznált
szándék. nyár szakad. délután
hallani lehet, ahogy ropognak

a nyárson a békemadarak.

Megjelent a Műút 2015049-es számában