Úgy temette
maga alá őket az államkapitalizmus,
meg a kollektivizálás, hogy arra sem
emlékeztek, ők ők voltak-e valójában,
vagy valaki mással történt az egész.
De a magyar világra, arra emlékeztek:
a legjobb szénavájó villa mindig
„magyarvilági” volt, ahogy a legjobb
kaszafenő kő is. Abból is csak ennyi
maradt: „magyarvilág”, lófasz.
Borbély András: Antika (részlet)
B. A.: Szél, FISZ, 2014, 18.