Csak ülnék, járkálnék és lennék. Látnék, néznék.
Olvasni nem, soha.
Írni nem, soha.
Gyümölcsökkel becézném eliszaposodott sejtjeim. Egyre lendületesebben szépülnék. Istenre nem vágynék, mert itt lenne ő, azaz a természet.Csak ülnék a fák alatt, a tenger albérlőjeként. Átülnék így évezredeket.
Bán Zoltán András: Keserű, Bookart, 2014, 150