A smároló gyilkos unatkozik, micsoda cím, el voltam ragadtatva. Amikor olvastam, szinte semmit nem tudtam Hazairól, csak ezt a gyilkost. Aztán bemutatták, babzsákon ült, inkább feküdt, félkönyékre emelkedett, hogy kezet foghassunk, és rögtön visszadőlt. Nézett tovább fölfelé a plafonon túl. Lányosan szelíd kék szeme volt, folyton igazított a haján, betűri a füle mögé, kisöpri a szeméből, előre húzza. Hallgat, néha becsukja a szemét, valaki felolvas, Műhely kör, mindenki sorban, mindenkinek azt mondja, jó lesz, ebben van valami, mosolyog, és babrálni kezd egy hajszállal. Nekem meg eszembe jut a gyilkosból egy mondat, tessék, itt van élőben, én pedig még a befejezetlen vagy elrontott műveknek is tudok örülni, ha van bennük egy pici olyasmi, ami nincs másutt.
Fogasházból hazafelé, beülünk a kocsiba hárman. Elöl a Hazai, mögöttünk a lány, félkézzel tartja a biciklijét, gyorsítok, csúszik kifelé, nyitva a csomagtartó, csak úgy fért be. Hazai nevet, repülő bicikli, az már mekkora, üljél föl rá. Figyelem a biciklit, figyelem a lányt, repülő bicikli, pont mint az E. T.-ben. A villamost csak akkor vettük észre a körúton, hogy jön keresztben, amikor már csörgött, visítva csörgött a fülünkbe. Majdnem elszálltunk egyszerre.
Vasárnap dél van, pincét pakolok, nyilván ősz vagy tavasz, amikor át kell rámolni a teljes ruhatárat. Előtte persze megfőztem, rendesen, fél egykor ebéd. Hozzák a mobilomat, hogy keres a cigis lány, a lány, akitől kapott a fiam egy szál cigit dísznek, aztán eltört, meg kellett celluxszal ragasztani, mert azzal akart aludni, alvóállat, nem engedte ki a kezéből. A lány azt mondja, hogy az Attila beszélni akar velem, oké, beszéljünk, szia, Attila. Úgy megkívánta a tejszínes csirkét, menjek át, csináljam meg. Nem jó, Attila, nemsoká ebéd, közös, családi, vasárnap van, együttevés, tálalok, mosogatok. Nem gond, ő most megveszi a csirkét, ha azt gondoltam, hogy ez a gond, nem gond. Menjek csak át, mire átérek, megvan a csirke, csinálhatom, tudja, mennyire jól csinálom a tejszínes csirkét, megkívánta. Vedd meg, mondom, holnap megcsinálom. Nem jó. Akkor ma átviszek az én csirkémből, pont tejszínes csirke, van hozzá zöldborsó. Nem jó, ő megveszi a csirkét, én megcsinálom nála, megcsináljuk szépen hármasban a lánnyal, ő így gondolta, máshogy nem jó. És leteszi a telefont.
Utazunk Budakalászra, ül a jobb elsőn, álljak meg, azonnal álljak meg, állj meg, drága, mert lehánylak. Megállok, nem hány le, negyvennel megyünk tovább. Állj meg, lehánylak, megállok, nem hány. Két óra alatt érünk Budáról Kalászra, azt mondja, úgy vezettem, mint az állat, mellém sose ül be többet. Nem ült be többet mellém.
Hazai Attila, született április 30-án, elhunyt április 5-én.