koordinátává lettél bennem,
és valahol az eseményhorizontomon innen,
mélyen a réseimben ülve
adataid helyetted is meghatároznak.
én nem tudok én lenni többé,
pedig te sem voltál semmi, csak ösvény és kerítés:
hosszúság és szélesség — mégis
félek, beleszűnök a távolságba:
a két pont közt kifeszülőbe,
mint folt, péppé málló anyagon,
benn, létidegen saját űrben
gondolat és torkon ragadt hang között,
szégyenkezve és ámulva a széttartás liturgiáján.
Megjelent a Műút 2015049-es számában