Dánia börtön

Székely Csaba hőse voltaképp nem erkölcsi normák nélkül való ember: van fogalma az általában helyesről és az általában helytelenről, ebből fakadó kételyekkel, voltaképp magyarázatokkal, a kilengéseket is rögzítő, alkohol áztatta világképe alkalmassá teszi a következtetésre, amellyel a maga módján megfelel Camus öngyilkossággal kapcsolatos felvetésére — úgy tudja, nem érdemes leélni az életet. Ha tetszik, ez hideg megfontolás, igazolja is a teóriát, ebből ritkán következik öngyilkosság. És most sem. Ha tett nem, következik-e akkor bármi a bölcseletből?

„Ki tudja megmondani, melyik a jó,
s melyik a rossz döntés?”
(Székely Csaba, Bányavirág,
Mihály, az orvos mondata)

Rusznák András (Hamlet) és Gáspár Tibor (Claudius)

Tényleg, ki tudja megmondani? És: valódi kérdés ez? Székely Csaba hőse voltaképp nem erkölcsi normák nélkül való ember: van fogalma az általában helyesről és az általában helytelenről, ebből fakadó kételyekkel, voltaképp magyarázatokkal, a kilengéseket is rögzítő, alkohol áztatta világképe alkalmassá teszi a következtetésre, amellyel a maga módján megfelel Camus öngyilkossággal kapcsolatos felvetésére — úgy tudja, nem érdemes leélni az életet. Ha tetszik, ez hideg megfontolás, igazolja is a teóriát, ebből ritkán következik öngyilkosság. És most sem. Ha tett nem, következik-e akkor bármi a bölcseletből?

*

Rusznák András (Hamlet) és Gáspár Tibor (Claudius)Fennhangon olvassuk Székely Csaba szövegét, nézzük a marosvásárhelyi előadást — K.O.M.P.-program (Tudásgyár 2.0), tizenévesekkel próbáljuk hasznát venni a színháznak. Vonatkozik ebből ránk valami? Ha ez, valahol a színház hátterében szocio: az esélytelenség a mi esélytelenségünk, a végleges, ilyen-olyan távú megoldások egyben a mi távlataink-e (lásd még az értelmiség előtt álló két útról szóló viccet), rendelkezünk-e a saját helyzetünkről érvényes leírásokkal, nem tartanak-e torz tükröt elénk a saját téves magyarázataink? Mit tennénk mások helyében?
Keressük: miféle mondatokat őrzött meg az emlékezetünk Székely Csaba szövegéből. A történet teljesen eltakarja a mondatokat, az emlékezet valahogyan cseppet sem szövegszerű. Semmi és semmi, végül ehhez ragaszkodunk: „ki tudja megmondani, melyik a jó, s melyik a rossz döntés”. Lehet-e rossz, ha a döntésem is én vagyok? Végzet és karma. Úgy lesz jó, ahogy.

*

HAMLET: Dánia börtön.
ROSENCRANTZ: Úgy az egész világ az.
HAMLET: De még milyen! mennyi rekesz, õrhely és dutyi van benne! S Dánia egyik legcudarabb.
ROSENCRANTZ: Mi nem úgy gondolkozunk, fönség.
HAMLET: Nektek hát nem az; mert nincs a világon se jó, se rossz; gondolkodás teszi azzá. Nekem börtön. […]
Hamlet így gondolkodik — Kiss Csaba miskolci rendezésében a jó és a rossz keresése ebben a gondolati viszonylagosságban emelkedik ki a Shakespeare-i szövegből.Rusznák András magányos és sötét Hamlet, puszta emberi viszonyok sötét színpadi világában. A hatalom akarása nem opció, érthetően, elvégre Claudius is csak úgy király, hogy a királyságáért elkövetett gyilkosságot a hatalom lényege és mibenléte nem magyarázza. Norvégia nem fenyeget, az uralkodás nem teher, lenni vagy nem lenni nem kérdés, alkalmasint sem egyéb, mint tréfás játék a szavakkal: lenni, persze, lehetőleg jól lenni. Dánia a gondolat szerinti börtön: Hamlet összezárva saját nyomasztó kérdéseivel, saját végzetének válaszaival — önnön gondolati rendszerében megoldhatatlan világával. Végül is tényleg ki mondhatja meg, mi a jó és mi nem az.

Rusznák András (Hamlet) és Simon Zoltán (Laertes)