Merészek voltak. Úgy érezték, hogy a világot az ő testükre szabták; szomjúságuk ritmusa diktálta életük ritmusát, szertelenségüknek nem lehetett gátat vetni, lelkesedésük nem ismert határt. Kedvük lett volna sétálni, rohanni, táncolni, énekelni egészen reggelig.
Georges Perec: A dolgok, Réz Pál fordítása, Európa, 1967, 40.