A Sinistra vize fölött barkapor úszott, rigófütty és a farkasboroszlán bódító illata. Béla Bundasian a falu közelében letért az útról, megkerült egy törpe nyírrel, kutyabengével teletűzdelt vizenyős rétet, megkerülte a jóformán ismeretlen Dobrin Cityt, túlsó végében, a Pop Ivan tövében érte el az észak–déli országutat. A lejtő egyik hajlatában a töltőállomás kék és sárga falai rikítottak.
— Milyen nap van ma? — kérdezte, amint a fülke elé érkezett.
— Hétfő, kedd, valami ilyesmi — felelte Géza Kökény, a benzinkutas.
— Szóval nem csütörtök.
— Ó, nem, arról én is tudnék, biztosíthatom.
Bodor Ádám: Sinistra körzet, Magvető, 1992, 151.