KH — német (2015. március 2.)

Március 12-én nyit a Lipcsei Könyvvásár, ekkor derül ki, ki veheti át az idén a Vásár Könyvdíját szépirodalmi kategóriában. Pillanatnyilag öt kötet verseng a díjért, amelyre 2005-ös alapítása óta az idén először jelöltek verseskötetet. Olyannyira meghatározó volt eddig a regények és novelláskötetek uralma, hogy Hubert Winkels, a zsűri idei elnöke is elbizonytalanodott és külön utána kellett néznie az alapító okiratban, egyáltalán lehetséges-e verseskötetek és színdarabok jelölése.

Arno GeigerAz 1968-ban született, jelenleg Wolfurtban és Bécsben élő Arno Geiger íróként 1996-ban debütált, és ugyanebben az évben a Bachmann-versenyen is részt vett. Azóta egy drámája, valamint számos elbeszélése és regénye jelent meg. Ezek közül magyarul az Es geht uns gut (Jól vagyunk, Neményi Róza fordítása, Európa, 2007) és a Der alte König in seinem Exil (A száműzött öreg király, Győri László fordítása, Európa, 2013) olvasható. Előbbi 2005-ben elnyerte a Német Könyvdíjat és egy háromgenerációs család történetén át mesél nemcsak számos egyéni, hanem egyben Ausztria 1938 utáni történetéről is, hol kronologikus rendben, hol éppen megtörve az elbeszélés időrendiségét. Precízen, aprólékosan, nosztalgiamentesen. A száműzött öreg királyban pedig édesapjáról, betegségéről — Alzheimer-kór — és persze arról ír, hogyan hat ez a családra, hogyan éli ezt meg ő maga. Ezúttal is precíz, aprólékos, sallang- és nosztalgiamentes, mégsem szikár vagy száraz az elbeszélés stílusa. Legújabb, nemrég megjelent regénye, a Selbsportät mit Flusspferd (Önarckép vízilóval) főként elbeszélésmódjában és stílusában kötődik korábbi műveihez, bár a kissé céltalan és határozatlan főhős sem újszerű alak. Geiger és elbeszéléseinek alakjai gyakran tesznek irodalmi utalásokat, nem véletlen, hogy köztük Csehov is többször előfordul, hiszen hasonló világot teremt köréjük, csak kicsit modernebb köntösben. Az Önarckép főhőse Julian, aki 10 év távlatából emlékszik vissza első szerelmére, illetve első szakítására és az azt követő időszakra. Arra a nyárra, amelyet állatorvos-hallgatóként egy korábbi professzora kertjében elszállásolt törpe víziló gondozásával töltött, és amelyet alapvetően az attól való félelem érzése határozott meg, hogy soha senki nem fogja már szeretni. A törpe víziló persze méretes szimbólum, amely megtestesíti mindazt, ami manapság egyáltalán nem divatos: „kövér, lusta, csúnya és zárkózott. Nem éppen Facebook-sztár” — nyilatkozta róla a szerző, akit az állat egyébként egy két éve elhunyt kedves barátjára emlékeztetett. Ő gyerekkorában kövér volt és kissé lomha, és folyton attól félt, hogy újra előbújik belőle ez a kövér, lomha kisgyerek, holott ez egyáltalán nem látszott a kedélyes, humoros, kissé lassú, megfontolt, majd hirtelen felfortyanó alkatú emberen. A regény főként pozitív kritikákat kapott, ezúttal is dicsérik Geiger látszólag könnyed, ám nagyon is precíz megfogalmazásait. Ugyanakkor lelkes recenziójában az SZ-ben még Meike Fessmann is megjegyzi — aki a vízilovat egyenesen Lewitscharoff Blumenbergbeli oroszlánja (lásd Műút, 2011029, 78) ellentételezésének tekinti —, hogy a következő Geiger-regénynek jót tenne valamivel több cselekmény.

Március 12-én nyit a Lipcsei Könyvvásár, ekkor derül ki, ki veheti át az idén a Vásár Könyvdíját szépirodalmi kategóriában. Pillanatnyilag öt kötet verseng a díjért, amelyre 2005-ös alapítása óta az idén először jelöltek verseskötetet. Olyannyira meghatározó volt eddig a regények és novelláskötetek uralma, hogy Hubert Winkels, a zsűri idei elnöke is elbizonytalanodott és külön utána kellett néznie az alapító okiratban, egyáltalán lehetséges-e verseskötetek és színdarabok jelölése. Jan Wagner Regentonnengedichte (Esővízgyűjtő versek) című kötete így már a jelölés tényével is történelmet ír. Szintén a meglepetés erejével hatott Ursula Ackrill regényének jelölése, hiszen a Zeiden, im Januar (Feketehalom, január) állítólag egy váratlanul érkezett kézirat volt, amely a zsűri legnagyobb meglepetésére egy rendkívüli művet takart. A regény 1941 telén nemzeti érzelmektől túlfeszített légkörben játszódik az erdélyi szász városban — és az 1974-es születésű írónő első műve. A mű nemcsak a 20. századi történelmet ötvözi az erdélyi szászok sorsával, de formailag és nyelvileg is kimunkált és kiforrott, a cselekmény az idő és a tér vonatkozásában is számos egymásba kapaszkodó, hol épp csak felvillanó, máskor egészen közeli képet mutató szál szövete. A további jelöltek Norbert Scheuer Die Sprache der Vögel (A madarak nyelve), Michael Wildenhain Das Lächeln der Alligatoren (Az aligátorok mosolya ) és Teresa Präauer Johnny und Jean című regényei. Szakkönyv kategóriában többek között Reiner Stach három kötetes Kafka-életrajzának utolsóként megjelent első része, a Kafka. Die frühen Jahre (Kafka. Korai évek) is versenyben van a díjért.

Anna-Elisabeth MayerAz újonnan megjelent művek közül Anna-Elisabeth Mayer Die Hunde von Montpellier (Montpellier-i kutyák) című, alig 200 oldalas történelmi regénye keltett nagyobb visszhangot az osztrák lapokban. A Bécsben élő fiatal írónő második regénye egy XVI. századi francia orvos és anatómus életéről, a tudományért és a haladásért folytatott küzdelméről szól. Az anatómiai tudás fejlesztése érdekében végzett boncolás ebben az időben még korántsem problémamentes, nemcsak a laikusok, de az orvoskollégák körében is vitatott. A tudásszomjas Rondolet doktor azonban lelkes híve a test külső és belső megismerése legmegbízhatóbb módszerének, ami a babonások ellenszenvének és irigyei ellene irányuló intrikáinak is bő táptalaja. Amikor azonban gyermeke halva születik, nemcsak feleségével és családjával, de önnön meggyőződésével és lelkiismeretével is meg kell küzdenie. A kritikusok a drámai cselekmény mellett annak irodalmi elbeszélésmódját is dicsérik. Mindazonáltal aki emellett az olvasmány mellet dönt, készüljön fel néhány igen erőteljes, az olvasó gyomrát is próbára tevő jelenetre is.