Apai nagyapám, Kishonthy Béla, és felesége, a nagymamám, sz. Fekete Erzsébet és a gyerekek kb 1933-ban. A fotón látható családtagok már nem élnek, az egyetlen aki még él, Egerben, nincs rajta a képen, mert ekkor még nem született meg, Jenő bácsi, a festőművész. A gyerekek sorrendben balról: Putyu bácsi, akiből pap lett, Jóska bácsiból költő (tanár), Bandi bácsit nem ismertem, csak hírből, illetve a 60-as években kapott pár csomagból, amiket Németországból küldött, voltak benne jó játékok is. Kicsit ő volt a család fekete báránya, nem is tudom, mi volt a foglalkozása, mesélték, mindennel foglalkozott, csajozott és kártyázott is, jó fej lehetett, ez talán látszik is rajta, a szép pettyes csokornyakkendőben apám, Zoltán, aki kicsit elbambuló/merengő tekintete ellenére mérnök lett, a család talán leghatározottabb tagja, és Sárika, akit már szintén nem ismertem, fiatalon meghalt, rövid életét tolókocsiban élte le. Mondják, hogy a tulajdonságok öröklődése nem csak egyenes ágon történik, hanem oldalról is jöhetnek dolgok. Igaz lehet.