a rózsás paplant és a fehér takarót

késő este megyünk el sétálni, utána vörösbort iszunk, olajbogyót és sajtokat eszünk, és meghallgatom azt a nagyon sok nyugtalanító történetet az életről. a rengeteg szokványos, szerető ugyanolyan, amelyek mégis mind máshogy hátborzongatóak. esténként ki kell simogatni belőlünk a bajainkat és mások bajait. a magasban vagyok, és folyton lenézek.

(1) írok valamit, hogy megnyugodj.

(2) késő este megyünk el sétálni, utána vörösbort iszunk, olajbogyót és sajtokat eszünk, és meghallgatom azt a nagyon sok nyugtalanító történetet az életről. a rengeteg szokványos, szerető ugyanolyan, amelyek mégis mind máshogy hátborzongatóak. esténként ki kell simogatni belőlünk a bajainkat és mások bajait.
a magasban vagyok, és folyton lenézek.

(3) mint a felbolydult mellkas.

(4) minden falat vigasztalás, minden korty jutalom. l’art pour l’art mostanában nem teszünk semmit.

(5) megcsinálták ma vele a rorschach-tesztet. nagyon sok melltartó volt benne. édes szívem.

(6) olyan mondatokat akarok írni, mint amilyen az, amikor magamra húzom a rózsás paplant és a fehér takarót. a bejárati ajtó alatt tényleg behúz a huzat. lassan elkezdünk mi vigyázni azokra, akik régen ránk vigyáztak. lassan elkezdünk vigyázni egymásra. lassan elkezdünk vigyázni magunkra.

(7) nagyon félek, hogy soha senki nem fogja meghallgatni velem berlioz requiemét, mert annyira borzalmas. én nem tudok betelni vele. későn érek haza, kitárom az összes ablakot, hallgatom és vacsorát készítek, és serceg a hús, itt is meg ott is, mindenféle értelemben. a vacsorát bezzeg mindenki szereti. van hozzá tejföl.

(8) minden nagyon bizonytalan. nem értem, hogy léteznek még bárkinek elvárásai. mit kezdenék valakivel, aki szerint csak bevetett ágyban születhet szépirodalom? nagyon sokat voltam már türelmes. most nyugtalan vagyok.

(9) a közterület-felügyelők évődve húzzák egymás haját a villamosmegállóban. mindenki megpróbál másfelé nézni.

(10) trallala, trallala, szeretet, gondoskodás. van, akinek semmi nem jó. rengeteg puha párna között fekszel, és akkor észreveszed, hogy mintha az arcodra is szorítanának egyet.

(11) vissza akarok kérni mindent, amit adtam, amit elengedtem, amiről lemondtam, amit kínáltam. talán csak nem alszom eleget. hiányoznak belőlem a szükséges ásványi anyagok. szégyellem, hogy a düh miatt néha komolyan megkülönböztetek megérdemlést és meg nem érdemlést.

(12) álmomban vízimentő vagyok, és egy palackorrú delfin kísér hozzám egy bébiorkát a partra, hogy gyógyítsam meg a szemét.

(13) gyere, kicsi bébiorka.

(Főoldali fotó: Leigh Calvez)