Az Évszakok Találkozása
Hosszú évszak
Az Évszakok Találkozásának ünnepére följöttem a sziget fővárosába. Végre megtapasztalom a rövid és a könnyű évszakot is! Mert ez az ünnep erről szól. Ez alatt a pár hét alatt találkozik egymással a hosszú, a könnyű, a rövid és a nehéz évszak. Igaz, mire ez utóbbi beköszönt, mindenféle ünnepnek vége szakad.
Krementz egy ideje már hiányolta az úgynevezett részletes beszámolóimat, úgyhogy küldtem neki egyet. Kezdve az elejéről:
A sziget maga egy hozzávetőleg Belgium méretű földdarab az egyenlítőtől délre. A főváros a közepe táján helyezkedik el, egy mély tengeröböl belsejében, repülőtérrel és kikötővel. A főváros elhelyezkedése mélytányérra hajaz — egy helyütt kicsorbult tányérra — ott a kikötő. A vasút körbevisz a parton a tenger és a hegyek között, de a gépek, akármerről érkeznek, csak félkörívet kerülve az öböl felől szállhattak le — másfelől útjukat állják a hegyek. A repülőgépközlekedés megnövelte a turistaforgalmat, és rohamosan növekedett a város.
A nyelvterületek összekeveredtek, viszont a kultúrkörökhöz, ezeken belül pedig minden jelentősebb valláshoz és felekezethez egy-egy városnegyed tartozik a sziget fővárosának óvárosában, amelyet tizenkét évvel ezelőtt kezdett építeni az élelmes és a konjunktúrát kihasználó államhatalom az égtájpszichológusok[1] hathatós támogatásával.
A létező közel- illetve távol-keleti vallásokat az azoknak megfelelő közel- illetve távolságtartással kezelik, annak megfelelően, hogy ki mennyire szereti, illetve érti a tréfát. Az európai negyeden belül elkülönült a katolikus, a református meg a többi protestáns felekezet, és volt két utca — inkább csak sikátor vagy köz — a találkozásuknál pedig egy tér a zsidókeresztények számára, és így tovább, szeparáltan a szekularizált városrész, a régi városfallal, amelyet még tavalyelőtt építettek. Itt, vagyis a szekularizált területen kaptak helyet az archaikus vallások templomai és szentélyei is. Részben mert a rohamosan növekvő városban kevés volt a tér — építkezni a katasztrófa elkerülésével csak dagálykor lehetett —, részben mert noha a vallásszabadságra játékos formában nagy hangsúlyt fektettek a helybeliek és az építkezéseket finanszírozó égtájpszichológusok, a zsidókeresztények kifejezetten tiltakoztak az olyan templomok ellen, amelyek arra engedtek következtetni, hogy már a zsidókereszténység megjelenése előtt is léteztek vallások. A szekularizáltakat viszont minden olyan vallás nyugtalanította, amelynek éltek a gyakorlói, az archaikus épületeket ellenben műemléknek tekintették, a felelevenített szokásokat pedig folklórnak, és Aphrodité papnőit például kifejezetten kedvelték.
Mindenki a magával hozott szokásai szerint építkezett, figyelmen kívül hagyva a helyi éghajlati és időjárási viszonyokat. Bár ez így nem pontos: a különféle negyedeket részben a turisták számára építették, másrészt a helybeliek kedvtelésére, akik kíváncsiak voltak a világra, viszont nem szerettek utazni. A turisták pedig, noha látszólag az ismeretlent keresik, de azt is igyekeznek mihamarabb megszokni, valójában a megszokottra vágynak, és mindig megkönnyebbülnek, ha megszokandó ismeretlen helyett megszokott ismerőssel találkoznak.
Még mindig hosszú évszak
Krementz nagyon lelkes volt, mikor minderről beszámoltam neki, aztán eldicsekedett vele, hogy meghívták egy interdiszciplináris kongresszusra. Én óva intettem, mire közölte velem, hogy a művelt világban az interdiszciplína nagyon fontos dolog, az én elzárkózásom pedig gyerekes. Emlékezetébe idéztem, hogy legutóbb is alig tudta szétszaggatni a kapcsolati hálóját, hogy egy kis nyugodt megfigyeléshez juthasson, mire visszaírta, hogy ha tudni akarom, térfigyelő kamerákat is szerelt föl, és online lehet látni a medvéit, és ő erre nagyon büszke. Erre már csak a fejemet fogtam, hogy igazán szentelhetné értelmesebb dolgoknak is az idejét.
___________________________
[1] Az égtájpszichológia a pszichológia tudományának viszonylag fiatal ága. A viselkedés égtájak általi determináltságát vizsgálja. Alapvető vizsgálati módszere a származástechnika. Az égtájpszichológusok előszeretettel és rendkívül sikeresen terjesztik az értelmezési kategóriáikat a bennszülöttek között. Manapság már a legeldugottabb helyek bennszülöttei is használják ezeket. A bennszülöttek által kedvelt értelmezési kategóriák között a honnanszármazás kiemelt szerepet tölt be.
Az égtájpszichológusok gyanakodni szoktak ránk, medvészekre, hogy kollégával van dolguk, de általában hamar sikerül eloszlatni a félreértést. Vannak átfedések a szakmák között — különösen a merre?, miért? kérdések kapcsán —, ezt nem tagadom. De még sosem hallottam olyan medvészről, aki szabadidejében színes filccel kultúrköröket rajzolt volna üres lapra, hogy aztán teszt gyanánt mutogassa a gyanútlanoknak. A kérdéseket mi, medvészek elsősorban magunknak szoktuk föltenni. Az égtájpszichológusok kivétel nélkül mindig másoknak. Ráadásul az ő számukra a honnan? úgyszólván alapkérdés — mi ezt sohasem tesszük fel. Kétségtelen, nehezen kerülhető el, hogy származzunk valahonnan, de az égtájpszichológusok számára, akik a származástechnika elvét a stratégiai identitás gyakorlatává alakították, még nehezebben hihető, hogy nem akarunk semmit pusztán csak azért, mert származunk.