Bennhagytad az ágyban a cigit.
Felkeltél, és azt mondtad,
most szeretkeztünk utoljára.
A ruhámon tapostál, amíg öltöztél,
aztán bevágtad magad mögött az ajtót.
Tegnap este találkoztunk először szakításunk után.
Kerültem tekinteted, úgy tettem, mintha nem érdekelnél.
Mosolyogtál: észrevetted, hogy szűkszavú lettem,
és izzadt tenyeremet a nadrágomba törlöm.
Felnyírt hajamba túrtál:
„most jobb pasi vagy”.
Nem kellett volna örülnöm ennek,
és kocsmáról kocsmára járni veled,
hagyni, hogy megcsókolj,
és nem kellett volna igent mondanom,
amikor azt kérdezted,
felmegyünk-e hozzám.
Ez a csikk maradt utánad.
Megjelent a Műút 2014048-as számában