Amikor kora reggel megérkezett a bejárónő — nagy erővel és nagy sietségében, hiába kérték többször is, hogy mellőzze, úgy csapkodta az ajtókat, hogy jövetelétől fogva sehol a lakásban nem lehetett többé nyugodtan aludni —, Gregornál tett szokásos rövid látogatásakor először semmi különöset nem észlelt. Azt gondolta, hogy Gregor szándékosan fekszik ilyen mozdulatlanul, és játssza a sértődöttet; feltételezte róla akár a legnagyobb ravaszságot is. Mivel véletlenül épp a kezében volt a hosszú seprű, megpróbálta megcsiklandozni vele Gregort az ajtóból. Amikor ez is sikertelennek bizonyult, dühbe gurult, és meglökte Gregort, és csak akkor figyelt fel, amikor minden ellenállás nélkül arrébb tudta tolni a helyéről. Mikor aztán felismerte a valódi tényállást, tágra nyílt a szeme, füttyentett egyet, és nem sokáig késlekedett, hanem felrántotta a hálószoba ajtaját, és harsányan bekiáltott a sötétbe.
Franz Kafka: Az átváltozás (részlet), Györffy Miklós fordítása