Kedvem kihűlt, bedőlt családi tűzhely:
Csak tengek én nyomasztó, ősi tékák
Unalmas, tisztes férjeként rabul,
Mint régi phantom nászi kripta mélyén,
Kit elfeledtek, s csak magát kisérti…
Tespedt, mogorva morva éjszakák
Feküsznek rám — nem pillekönnyü nők,
Nem éji lepkék, illatos madárkák,
Kik föl-fölszállnak elnyújtott sikolyban,
Mint sorsban, kéjben, kertben szép királykák,
Cinkék, füzikék, csuszkák, nyaktekercsek,
Vörösbegyek, sötét rigók, sirályok,
Szabad szárnyakkal csapdosók a vágyban,
Vitorlázók, véremben megvonaglók!
Remekművek mind — vélem rezdülők,
Ti suttogó, ti lélekző lapocskák,
Leheljetek rám: aggul ifju arcom!
Remekművek, ti, édes bőrkötésben
Szétnyíló könyvek, lányok, asszonyok!
Kovács András Ferenc: Casanova a könyvtárban (részlet)
K. A. F.: Téli prézli, Jelenkor, 2001, 28–29.