Cinkék szállnak reggel a madáretetőre, de sajnos nem a megfelelő oldalára, mivel fejjel lefelé áll. A magok a teraszon, szétszórva, sitteszsákok és üres banánosdobozok társaságában. A cinkék nem esznek a földről. Mindennap elfelejtesz spárgát venni, amivel rendesen oda lehetne erősíteni az etetőt. Mindennap elfelejtesz megfoganni.
Még nem létezik, de már van szobája. Az „úgynevezett vendégszoba”. Van benne egy felcsavart színes szőnyeg, egy kanapé darabokban és egy sárga színű fal. Ezt hívják úgy, hogy babaprojekt. Nem nagyon lehet hinni, hogy létezik ennél rémesebb szó.
Meg azt, hogy beleolvasol az összes gyerekkönyvbe, ami a kezedbe kerül a dobozokból. Már két BILLY megtelt a négyből. A cinkékről a fészek jut eszedbe, a fészekről az IKEA. De még nem szabad gyerekbútort nézni, egyelőre a lábtörlőnél és a WC-ülőkénél tartotok. Csinálj neki helyet, de ne rendezd be. Még nem az övé, itt még minden a tiéd, a tiétek.
Kezdettől fogva egyetlen személyre gondolsz. Lehet, hogy évekig fogtok várni rá. Élj a mostban. Élj úgy, hogy bármikor érkezhet, de ne akard siettetni. Hagyd meg neki a késlekedés jogát.
A lerágott almacsutkát a fotel karfájára teszed. Már van majdnem-kész konyhátok, beüzemeltétek a hűtőt, lehet benne almát tartani például. Költözés után indulhat a babaprojekt?, kérdezi tőled valaki. Istenem, küldd a pokolra ezekért a szavakért.
„Összekevertem a betűket” — közli veled az a személy, akit a legjobban szeretsz, miközben felpakolja a maradék két BILLYre a maradék könyveket. Az egészhez az is hozzátartozik, hogy gondolkozol. Vajon hogyan fog elférni ebben a szimbiózisban egy harmadik? Nem fog-e tőle elválasztani? Most jött el az ideje, hogy átismételd a Feldmártól tanultakat: „Megtalálod a társad. Azért, hogy hosszú távú kapcsolat jöhessen létre kettőtök között, mindkét félnek meg kell halnia. Bele kell halnotok a kapcsolatba. […] Az első gyerek születésekor a párnak ismét meg kell halnia, hogy helyet csináljon a hármas fogatnak. […] Vagyis a kéttagú párnak meg kell halnia, hogy hármasként újjászülethessenek.”
„Miért költöztök el — kérdezi a húsz év körüli srác, annak a párnak az egyik tagja, akiknek eladtátok a lakásotokat —, gyereketek lesz?” „Öhm, még nem, de tervezzük” — vágja rá a ti párosotok férfitagja, míg te épp csak addig jutsz gondolatban, hogy Jézusom… Miért is költöztök el. Igen, azért, mert majd szeretnétek gyereket, de ha jó darabig nem lesz, akkor is nagyon boldogok lesztek itt, ezt kell hogy tudatosítsd. A terasz akkor is terasz lesz, a tér nagyobb tér. Félsz, nem lesztek-e kevesebbet együtt a plusz húsz négyzetméteren.
Cserélődnek a lakásokban a generációk, az idősebbek átadják a helyüket a fiatalabbaknak. Vajon hol kötött ki az a négygyerekes család, amelyik rátok hagyományozta madáretetőjét, amit ti képtelenek vagytok a hozzá tartozó kis drótokkal megfelelően rögzíteni? A talán éppen középkorúvá lett pár praktikus tanácsokkal látott el titeket. Elmesélték, hol van óvoda, iskola. Jó jelnek vetted, hogy egyáltalán kinézik belőletek, alkalmasak vagytok a családalapításra.
Eszedbe jut, hogy vendégszobának használni és nevezni a majdani gyerekszobát szimbolikus jelentőséggel bír. Lesz egy kis vendégetek erre az életre. Egymás lehetőségei lesztek.