Mostanában, ahányszor csak Lyukóban vagyok, azt próbálgatom, képes lennék-e arra ébredni (talán éppen ezen, vagy a következő téli éjszakán), hogy a saját nagyanyám vagyok. Elfog az irigység, ahányszor elolvasom Mán-Várhegyi Réka Jó hit, rossz szerencse című nagyszerű novelláját, ugyanis ott a felismerést rögtön cselekvés követi: „Felkapcsolom az ágy melletti kislámpát.” Nos, ez utóbbi nem megy még nekem.
