Szűnni szüntelenben

Arcán árgus szakálladat növeszti az ég.

Arcán árgus szakálladat
növeszti az ég.

Arca arcod és
rendületlen, szemed roppant,

karéj-öldökű pillanat,
míg egymásba ér —

pengeél a két
felhő odafönn; Gyöngy, a nap

is csoszog. Függönyt húz halkan,
mosolyog…

„Karonülő még,

s bánatos szegény.
Szivárvány-szívű, parázska
kedvesem.”

Vincze Csaba: Bölcsők, Férfiarc (részlet)
V. Cs: Bölcsők, Férfiarc, Új Bekezdés, 1993, 36.