Arcán árgus szakálladat
növeszti az ég.
Arca arcod és
rendületlen, szemed roppant,
karéj-öldökű pillanat,
míg egymásba ér —
pengeél a két
felhő odafönn; Gyöngy, a nap
is csoszog. Függönyt húz halkan,
mosolyog…
„Karonülő még,
s bánatos szegény.
Szivárvány-szívű, parázska
kedvesem.”
Vincze Csaba: Bölcsők, Férfiarc (részlet)
V. Cs: Bölcsők, Férfiarc, Új Bekezdés, 1993, 36.