„Hol van nekem még filmem, öregem!”

— Itt kéne befejezni — mondta Ularik, miután végignézte az első muszterokat. — Társadalmi összefogással megkönnyítjük az embereknek a halált. Ismerem a főnökeimet. Ez kell nekik.

— Itt kéne befejezni — mondta Ularik, miután végignézte az első muszterokat. — Társadalmi összefogással megkönnyítjük az embereknek a halált. Ismerem a főnökeimet. Ez kell nekik.
— Csak nekem kevés — mondta Áron.
— Mit akarsz még?
— Fogalmam sincs. Ennek a filmnek nem én találom ki a folytatását. Abban maradtunk Mikónéval, ha bármi történik, értesít.
— Mi az a bármi?
— Bármi, az bármi. Ha csoda történik, meggyógyul. Ha nem, akkor meghal. Az a jó, hogy minden lehetséges. A te életed is azért érdekes, mert nem tudod, mi vár rád.
— Legyen eszed. Van egy nevelő hatású filmed. Minek ezt reszkírozni?

Örkény István: Rózsakiállítás, Szépirodalmi, 1978, 38–39.