Kénkő- és konyakszag terjengett. Sűrű fellegekben hullott a por és a törmelék.
Antiochia, akinek hajdan dús szőrzettel borított törzse most csupaszon fénylett, mint a vadászblézerbőr, tenyerébe hajtva állát gondolkozott.
És akkor megszólalt az Őrnagy.
— Azon tűnődöm, hogy való-e nekem egyáltalán a házasság.
— Hát, nem is tudom — mondta Antiochio.
Boris Vian: Venyigeszú és a plankton, Bognár Róbert fordítása
Európa, 1984, 185.