a fák tövében táblák, nevük is van a fáknak, a nevek tudója a tudást mással is meg kívánta osztani, de a betűket lemarta az esők sava, micsoda föld ez, hogy a nap keleten nyugszik, tomi szerint nem kelet, hanem dél, vagy mégiscsak inkább észak ormán vöröslik, a fák kérge mohás, a forrás vize habos, bűzt lehel a tó, két lány grasszál a fák közt, a gondnok lánya és a barátnő, nyomukba erednek, faodúból méz csöpög, itt még nem járt ember, sötétebb az árnyék, mélyebb a vadon, felhallatszik a presszóból a gépzene,
Garaczi László: MetaXa, Magvető, 2006, 115.