Ez a párizsi látogatás nagyon mély hatást gyakorolt Gertrude Steinre. Amikor a háború elején először sétáltunk ki újra Párizsban, mivel előzőleg Angliában voltunk és a háború kitörése miatt ott ragadtunk, és így csak októberben tértünk vissza, Gertrude Stein azt mondta, furcsa, Párizs oly más, de oly otthonos. És aztán elgondolkozva hozzátette, tudom is, hogy miért, senki más nincs itt, csak a franciák (akkor még nem voltak ott sem katonák, sem szövetségesek), változatlanul láthatók a kisgyerekek fekete kötényeikben, láthatók az utcák, mert senki nem jár rajtuk, minden olyan, mint annak a hároméves koromból való Párizsnak az emléke. A járdák szaga a régi (ismét visszatértek a lovak használatára), a francia utcák és a francia közterek szaga ugyanaz, mint amire oly jól emlékszem.
Gertrude Stein: Alice B. Toklas önéletrajza, Szobotka Tibor fordítása
Gondolta, 1974, 65–66.