Hallgasd a hangom, merülj,
merülj és forralj a szállingózó hóban,
szösz-sötétben.
Ez egy gonzó go-zóna, gyerünk.
Embergyerek vagy, ötéves srác.
Egy vasútállomás mellett játszol elmélyülten,
kisdob, fagyott gyermekláncfűvel.
Elesel, megütöd magad, a combodon seb.
A sebben troszka, most már veled marad.
Ez nem a gyűlés jeges sziklája, édes szocializmus,
teherautók/szekerek a gyár előtt, cukorrépa-kampány.
Mikrokord diktatúra egy meseszép panelben.
A mamádnak elfogy a pénze, te adsz neki kölcsön egy Petőfit,
kicsit mit a Hét krajcárban, vesz belőle keményítőt és kólát.
Megisszátok ketten és nevettek négyen, a kettő per négyben.
Piros ház — Kék ház. Ez az erkélyek színe,
gyerekemberek harca, gyerekkatonák.
Katonagyerek csak egy van, a legjobban őt verik.
Te a kékben laksz, a pirosban több a kölök.
Mindig ott az alagsorban, Szabóéknál, Majoroséknál
Itt is, ott is két-két fiú, egy-egy korodbeli, egy-egy bratyó.
Van néhány becses mecsbokszod, kempingbiciklid lehajtott kormánnyal,
— látod magad előtt —, ennyire szerettél volna ruszki versenyt.
Kondás Tibinek lett először, nagyfiú,
te csak a padról tudsz a vázasokra felszállni.
Merülj mélyebbre! Ússz! Ússz!
A várkert, a Dzsuginadza, mi történt a Huszárvár kertjében?
Mindig oda jártatok át játszani, az összes fiú, olykor a lányok is.
Te kicsinek is már olyan szerelmetes típus voltál.
Halandzsa-kiszámolós, kikopogós,
fontos volt már elsőtől, hogy ki legyen a párod.
Zemlényi Andi, névrokonod copfjai, jégmezők lovagja
kéz a kézben, hárman Orgovány Ferivel.
Aztán másodikban Herczeg Éva, az idegen bajnok.
Szerelmes levelek, gyerekszerelemmel.
Eleonóra, Antakatészó flóóre, göngöngöri-
Dzsimi, Dzsimi Jaguár, ó bendzsó fix.
Emlékezz vissza Krisztire, emlékezz a halálra!
