A félbehagyás művészete

Ahogy igaz, hogy mindenféle emberre szükség van, pont olyanra is, mint te vagy én, az is igaz, hogy mindenféle ember nélkül elvan a világ. Túlteszi magát rajta, ha már nem leszel, vagy azon, ha átmenetileg kiszállsz. Mérhetetlen nagyképűség az ellenkezőjét feltételezni, mint ahogyan mérhetetlen kishitűség azt feltételezni, hogy rád pont így, pont ilyenként nincs szükség. Végül persze úgyis félbehagyod.

Sokszor hagyom félbe, amit csinálok, hogy aztán úgy is maradjon, ne fejezzem be soha. Így kerül a hó alá és bújik elő onnan tavasszal egy októberi alkonyatkor kinn felejtett gereblye.

Tavaly ilyentájt össze kellett gereblyézni a lehullott leveleket. Ilyentájt minden évben össze kell. Először minden ősszel rácsodálkozok, hogy a falevelek lehullanak. Aztán persze eszembe jut.

Gereblyézés közben látom, nem vágtam le az orgonabokrok elszáradt virágait. Előveszem hát az ollót, hogy lemetsszem őket. Majd utána gereblyézek. Ahogy vagdosom a leszáradt virágokat, észreveszem, hogy a sövény eléggé elvadult. Meg kellene igazítani. Hozzá is fogok, mikor feltűnik, hogy sok a száraz tő, ki kéne venni őket, hogy szabadabban levegőzzön a többi. Nekilátok hát, vágom az elszáradt orgona- és vadribizlitöveket. Harmadszorra fordulok a talicskával, már nem lehet elférni a kertben a száraz gallyaktól, kihúzgált gyomoktól, venyigétől. El kellene égetni legalább egy részét. Már rakom is a tüzet. Sötét van, mikor lelocsolom a parazsat és bemegyek a házba.

Tennivalók sorjáznak, hosszú esők jönnek, a kerthez nem tudok nyúlni, nem is lehet. Büszke leszek magamra, mikor hetekkel később, de még a hajnali fagyok beállta előtt elzárom a kerti csapot.

Bármit félbe lehet hagyni. Így járhatnak azok a dolgok is, melyek miatt korábban félbehagytunk más dolgokat: ami halaszthatatlannak tűnik, arról is rendre kiderül, nem az. Minden félbehagyható.

*

Úgyis félbehagyod, amikor meghalsz. De akkor is félbehagyod, ha nem halsz meg teljesen, egyszerűen csak nem bírsz felkelni.

Ahogy igaz, hogy mindenféle emberre szükség van, pont olyanra is, mint te vagy én, az is igaz, hogy mindenféle ember nélkül elvan a világ. Túlteszi magát rajta, ha már nem leszel, vagy azon, ha átmenetileg kiszállsz. Mérhetetlen nagyképűség az ellenkezőjét feltételezni, mint ahogyan mérhetetlen kishitűség azt feltételezni, hogy rád pont így, pont ilyenként nincs szükség. Végül persze úgyis félbehagyod.

Mivel pedig végül úgyis félbe kell hagyni mindent, érdemes gyakorolni. Minden nap hagyj félbe valamit!